Érdekel a színház. Érdekel, hogy ki mit gondol arról, amit lát. És jó,
hogy ezt leírják, mert én teljesen másképp látom. Színész vagyok, nekem minden
fontos kell legyen, minden pillanat, amit a színpadon töltök, és nemcsak. És
mégis, kívülről nem is olyan csodálatos az egész. És mindenkinek igaza van.
Mindent, és azt hiszem, elég sokat olvasok. Mindent elolvasok, mert
mindenkinek olyan fontos a saját írása, mint nekem az előadás, amiben játszom.
Tisztelem minden gondolatát, függetlenül attól, hogy vannak bizonyos dolgok,
amivel nem értek egyet.
Én még igazán jó kritikát nem olvastam, mármint magamról, olyan
előadásról, amiben játszottam. Még nem jött el az ideje. Vagy ami fontos volt,
és amiről olvastam volna, arról nem írtak.
Nemrég olvastam egy írást, amivel nem tudtam egyetérteni. Egyetlenegy
dologgal. És a gond az volt, hogy belegondoltam abba, hogy ha én nem a
színpadon lettem volna, hanem a nézőtéren, akkor én is ezt láttam volna. De a
rendező kérte így... hogy csendben, szó nélkül, de ez megzavarta azt, aki írt
erről az előadásról. Elgondolkodtam, hogy most akkor hogy legyen???
Senkinek sincs igaza, vagy éppenséggel mindenkinek. Mindenkinek
tisztelni kell a gondolatait, már amennyire lehet. Nem kell elfogadni, de nem
kell harcolni. Tisztelni csupán.
Én sokat bajlódom ezzel. Szeretnék szépen élni, tisztán, félelem
nélkül, rossz gondolatok nélkül, de annyi minden van ebben a SzínházVilágban...
Annyi az irigység, a rossz gondolat, és sokszor nem is akarják az emberek, de
egyszerűen ott bujkál bennünk.
Mert semmi nem biztos, és mindig attól rettegünk, én legalábbis, hogy
meddig leszek jó, vagy mikor leszek jó? Szükség van-e rám? Ezt kell-e nekem
csinálni? Meddig? És olyan könnyen dobáljuk a szavakat, a véleményeket. Ez
tetszik, az nem! És ennyi.
Közben annyi mindent odaadunk magunkból... és
hiába, nincs biztonság. Én csak jól akarok lenni, jobban, mert ez így nehéz.
Felőröl. Elpusztít. Megsemmisít. Így a Világ. És ezt nem akarom. Már nem akarok
harcolni. Csak adni az embereknek, addig, amíg tudok, amíg van, amit. Kiss Bora – színész, Csíkszereda
A tavalyi Teszten megismerkedtem Zsehránszky Istvánnal. Akkor a Peer Gynt-tel nyitottunk, és ő hihetetlenül jól látta a problémákat, a hiányosságait, de a jó oldalát is dicsérte a darabnak. Jóindulattal közelített a színészek munkájához, de következetes volt és őszinte, ami nem mindig simogatta a lelkünket, de sokat tanultam belőle. Jó kritikákat olvastam a Rosencrantz és Guildenstern halott-ról, a Gardéniáról is, főleg román kritikusoktól. Tasnádi-Sáhy Noémi – színész, Temesvár
Stuber Andrea írása, naplója az idei Poszt-ról. Izgalmas írás, és finom kritika is egyben. Aszalos Géza – színész, Temesvár
Üdvözlet Váradnak, Jászay Tamás a nagyváradi Miniévadról. Tóth
Tünde – színész, Nagyvárad
Ugrai
István írása a Békeidőről, a 7óra7-ben. Az mindig szimpatikus, amikor egy egész
"stáb" munkájára odafigyelnek, és egyben méltatják. Lőrincz Rita – színész, Temesvár
Szabó
Réka írása az Ifeszten: Plazma2, avagy azOvibrader.
Ballabás
Sándor Dániel: Egy államférfi magánélete
a Köztársaságról. Véleményt mondtak, indokoltak és így adták át, véres szájtól
mentesen. Dénes Gergely – színész,
Székelyudvarhely
Az
utóbbi időben elég kevés színházi kritikát olvastam és az igazat megvallva nem
is nagyon maradtak meg, de ez talán nem az én hibám. Vagy de. Kolozsi Borsos Gábor – színész, Gyergyószentmiklós
Túl
sokan írnak. Nehéz olyat találni, ami valóban felkészült, hozzáértő, nem felületes,
elhivatott szakember által, illetve az előadás, az alkotók érdekében íródott. László Zsuzsa – színész, Marosvásárhely
Erre
a kérdésre nemigen tudok válaszolni, mert gonosz és zsémbes vagyok, kisebbségi
komplexussal tetézve. Kozma Attila –
színész, Csíkszereda
Bonczidai Éva: Kakastalanság közhelyekkel (Artus – Goda
Gábor Társulata Kakaskakaskakas előadása), mert nagyon jól megfogalmazta az
előadás gondolati világát. Közelebb is vitt hozzá, és elolvasva újra átélhettem
az előadást. Hozzásegített, hogy jobban megérthessem mi történt a színpadon. Mihály Szilárd – színész, Gyergyószentmiklós
Nemzetellenes szocreál giccs –
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész írta ezt a Bányavirágról a Facebookon. Székely Csaba – drámaíró
Legutóbb Koltai Tamás tollából olvastam
ilyesmit. Ennek a román megfelelője számomra Marian Popescu. Teljesen mindegy,
hogy rólunk vagy másokról írják, a legfontosabb, hogy maga az írás jó legyen. Balázs Attila – igazgató, színész,
Temesvár
Ugrai István Fejjel a falnak. (Örkény István Színház Peer Gynt előadásáról) Pap Tibor – színész, Csíkszereda
Ugrai István: Szintézis, a Békeidőről, a 7óra7-ben. Tar
Mónika – színész, Temesvár
Elég
régen olvastam már kritikát, ami nem csak okoskodó élménybeszámoló. Ezek közül
volt román és magyar nyelvű is. Barabás
Árpád – színész, Székelyudvarhely
Mircea Morariu: Trista evanescenţă a clovnului, és a Kant-ról
írt kritikája, Proics Lilla a De mi letta nővel? kritikája a KisLapokban. Borzasztó hiúságomnak betudhatóan olyan
előadások kritikáit olvasom, amiben érintett vagyok. Amúgy ritkán olvasok
kritikát, inkább saját szememnek szeretek hinni. Mátyás Zsolt Imre – színész, Temesvár
A Bányavirág és a
Bányavakság előadásokról Oana Stoica: Cînd sufletul se curge din sticlă. Sebestyén Aba – színész, rendező,
Marosvásárhely
Én
csak arra emlékszem, hogy a Játéktérben olvastam és férfiember tollából, kolozsvári
előadásokról. Meglepetésszerű örömmel töltött el, hogy a színészek munkáját
több előadásban végigkövette. Amúgy a Játéktérnek nagyon örülök, hiányzott már
egy olyan erdélyi kiadvány, ami rólunk, értünk szól. P. Fincziski Andrea – színész, Székelyudvarhely
Nem
olvasok kritikát. Ha muszáj megneveznem valakit: MGP (Molnár Gál Péter) egy
HOPPart-ról szóló írásáról, még egyetemi éveim alatt a kollegáim eldöntötték,
hogy visszataszítóan száraz. Nekem tetszett. Crăcea Ádám – irodalmi titkár, Temesvár
LEGáltalánosabban
– Az jó, ha pár napnál tovább tudok emlékezni egy kritikára. Ez jelenti azt,
hogy jól van megírva: logikusan közöl valamit. Azon túl, hogy mit állít, az az
érdekes, ahogyan a mondatok kapcsolódnak. Mindig szeretem és figyelem Varga
Anikó írásait (Revizor, Játéktér), vagy akár a Kutszegi Csabáét (Tánckritika).
Van úgy, hogy teljes mondatok megmaradnak sokáig. LEGkonkrétabban – Zsigmond Andi
mágikus kérdése: Mi kritika még? Fodor Györgyi – irodalmi titkár,
Gyergyószentmiklós
Nálunk
a kritika igencsak problematikus. Vannak jó tollú emberek a fiatal és az idős
generációban is, de kicsit erősebb löket kellene a vajdasági kritikaírásnak. A
helyzethez hozzátartozik, hogy az egyetemen nincs ilyen szakirány. Szerbül
sokkal több kritika jelenik meg rólunk, mint magyarul. Gyarmati Kata – dramaturg, igazgató, Újvidék
Egy évvel ezelőtt a
dance.movement.theater fesztiválon Gyergyóban, bemutattuk a 30 perc című
előadásunkat. Erről megjelent egy kritika, amit Cătălin Bogdan írt. Ezt azért
szerettem, mert úgy írt az előadásról, mintha részt vett volna az egész
próbafolyamaton. Minden mondata az én gondolataimat tükrözte. Cári Baczó Tünde – koreográfus,
Temesvár
Nagyon
ritka az olyan kritika, amellyel teljesen egyet lehet érteni. Azokkal nem tudok
egyetérteni, amelyek számon kérnek olyasmit, ami egy saját olvasata a darabnak,
a “hogy kellett volna” kritikák. Minden kritikus, mielőtt kritikát írna, nézze
meg, hallgassa meg Anton Ego speech-ét a Ratatouille-ból. Szűcs-Olcsváry Gellért – színész, Székelyudvarhely
