Keskeny
folyosó vezet a nagyváradi Szigligeti Színház A fiú című előadásának teréhez. Nemcsak a folyosó szűk, hanem a tér
is, amiben játszanak. Egy bezárt szoba kiúttalan sorsokkal.
Karácsony előtt az ember legideálisabb esetben
a családjával ünnepel, ajándékokat bont, mosolyog, örül. Forgách András drámája
nem ezt az idilli képet tárja elénk, hanem egy idős házaspár veszekedéssel teli
perceit, ahogy az otthontól menekülve megérkeznek egy kis falusi panzióba. Már
a szobába való bepakolás külön ceremónia. Az Anya (Fábián Enikő) hurcolkodik az
összes csomaggal, több táska, bőrönd súlya nehezedik rá, plusz a férje (Hajdu
Géza) makacssága, aki nem hajlandó az előtérből bejönni. Viszonyuk leginkább
egy anya–fia kapcsolathoz hasonlít, ahol az édesanya szünös-szüntelen
utasítgatja dacos kisfiát. Hosszú percek telnek el, és még mindig csak ott
tartanak, hogy a férj nem akarja levetni a kabátját, ráadásul többször
elismétli ugyanazokat a kérdéseket: miért kellett eljönniük otthonról
karácsonykor, miért nem a lányukkal ünnepelnek, miért jöttek ebbe a panzióba? A
válaszokat megkapja, de nem akarja tudomásul venni. Hamar kiderül, hogy
párhuzamos életet él ez a két ember egymás mellett, inkább nehezítik egymás
létét, mint könnyítik, mégsem képesek a különválásra. Azaz az Anya nem hagyja
el gyámoltalan férjét.
Ők az egyedüli vendégek az épületben, és úgy
tűnik, csendesen, egymás szurkálásával telik majd az idő, a szokásos
tevékenységekkel. Az Anya beadja esti altató injekcióját férjének, és sétára
készül, amikor megjelenik a szobában a falu lelkésze (Dimény Levente). Nemes
egyszerűséggel beszélgetésbe elegyedik a feleséggel, mintha a világ
legtermészetesebb dolga lenne egy vadidegennel beszélgetni karácsonykor egy
panzió szobájában, miközben alszik a férj. Tőmondatok váltják egymást, a
lelkész valakit keres, azzal kapcsolatban faggatózik, de rövid időn belül olyan
személyes kérdések is elhangzanak, amiket ennyi ismeretséggel csak nagyon
boldogtalan emberek tesznek fel egymásnak. Miután a lelkész távozik, az
erkélyről beszökve megjelenik A fiú (Varga Balázs), akit mindenki keres, amint
az később kiderül. Zavaros és agresszív a viselkedése, ingerlékeny és sebzett.
Az Anya türelmes hozzá, pedig egyáltalán nem tudja, hogy ez a fiatalember mit
akar tőle, vagy egyáltalán van-e bármiféle szándéka vele. Ha ez utóbbi nincs
is, mégis sikerül felbolygatnia a lelkész, a Nyomozó (Pál Hunor), a Gondnoknő
(Tóth Tünde), a Kislány (Lászlóffy Emőke), a rendőrök (Szotyori József, Csatlós
Lóránt) estéjét, mivel mindenki utána kutat.
A történet három tragikus figura sorsáról
szól, az Anya, a Lelkész és a Fiú kilátástalan életéről, és látszólag egyedül a
Fiú az, aki ezzel a helyzettel nem alkuszik meg, ő az öngyilkosság gondolatával
játszik, de mielőtt megtenné, még közli a világgal. Talán azzal a szándékkal,
hogy hátha valaki megmenti, vagy talán az erőgyűjtésre szánt időt hosszabbítja.
A körülötte lévők a maguk eszközeivel megpróbálnak segíteni neki, de mivel a
saját életük is megmentésre szorulna, félreértelmezik a Fiú szándékát, egymást,
és feltárják akarva-akaratlanul a maguk elesettségét.
A díszlet fekete-fehér-szürke, és sajnos az
előadás néhány percére is igaz ez a színtelenség. Már a házaspár
végeláthatatlan civakodása alatt felmerült bennem a kérdés: meddig lehet a
semmiről vitatkozni? Persze tudom, hogy nagyon sokáig, de itt unalmassá vált
ugyanannak a kérdésnek az ismételgetése (pedig Hajdu Géza igazán remekül
alakította a gyámoltalan férjet). Néha úgy éreztem, hogy túlságosan
párhuzamosan futnak ezek a sorsok egymás mellett, nincs kapcsolódási pont és
nincs feszültség. Az egyéni tragédiák valamiért nem tudnak kidomborodni, lógnak
a levegőben, és éppen ezért nincs hatásuk. A Fiú tragédiája is elvész egy idő
után az üres ordítozásokban, a cselekedeteiben nem látom az erőt vagy az
erőtlenséget.
A poénok viszont jól időzítettek, és számomra
csupán ezekben villant meg a szereplők igazi elveszettsége. Az a fájdalom, amit
magukban hordoznak ezek az emberek, elsikkadt, nem tudott felszínre törni. Így
nem tudom eldönteni, hogy ez a darab keresi-e valamire a választ, vagy csak a
nézők elé tár egy befejezetlen történetet.
E.
Kapcsolódó
linkek:
