Bandázás (a Váróteremnél)

Reggel, délben, este! De ez még nem elég, éjjel is. Akkor a legintenzívebb. Kávézóban, cukrászdában, kocsmában, klubban, teraszon, kintlakásban, bentlakásban, sőt, a patikában. Női szeszéllyel, tiramisuval, kávéval, teával, kólával, forralt borral, sörrel, de talán még alkohollal is. Kerek asztalnál, szögletes asztalnál, alacsony asztalnál, magas asztalnál, fotelben, székben, IKEÁs székben, bőrkanapén, pultnál, pult alatt (!), magunk alatt vagy nagyon magasan. Ketten, hárman, tízen, öten, sőt, egyedül is. Na ne! Fiúkkal, lányokkal és színészekkel.

Itt most meg kell különböztetnünk két esetet.

Kizárólag fiúkkal, időrendi sorrendben: fociról, az első sörről, a pincérnőről, fociról, youtube videóról, fociról, általában a nőkről, konkrétan a nőkről, nőkről a foci tükrében, a következő sörről, fociról, Bogdán Zsoltról, színházról, jó színházról, erdélyi színházról, magunkról.

Nem kizárólag fiúkkal, időrendi sorrendben, csoportosulva: fociról, a másik asztalnál ülőkről, banánshakeről, magunkról, fociról, színházról, önbizalomról, színésznőkről általában, színésznőkről konkrétan (!), Bogdán Zsoltról, egyetemről, szerelemről, elkésett lehetőségekről, lelki bugyraink megfejthetetlen fenekéről, és egy piros műanyag vederről, amiről az a hír járja, hogy néhány éve valaki látta a zilahi Wesselényi Miklós Református Kollégium második emeleti fiú mosdójának gránittörmelékes padlóján fejjel lefele fordítva, néhány csepp rászáradt felmosóvízpiszokkal a bal oldalán.    

Hát így a bandázás. S apropó. Ha a hiányérzet bármiféle zsenge csírája elkezdene az olvasóban fotoszintetizálni a színészek csoport meg nem említése okán a felvázolt lehetséges esetek között, (ez a mondat már így is túl hosszúra nyúlt, úgyhogy inkább kezdek egy másikat). Szóval: akkor a megnyugvás magvait Kelemen Csongor egyik előadásban elejtett gyöngyszemének adaptálásával vetném el olvasóm termékeny talajában:  „de erről több szó ne essék”.

Zs.

Nincsenek megjegyzések: