Tyúkszem 3.

Te is tudod, Spock, a Star Trek óta nincs munkánk. De Kirk kapitánynak zseniális ötlete támadt. Rábukkant egy forgatókönyvre, valami Joseph Soldier írta. Nehézkes a sztori, igazából gőzünk sincs, miről szól, de ha jól meghúzzuk, talán az iskolákban még el lehet sütni.

Táncos karrierem csúcspontja volt ez az előadás. Az én kezemre épült a rendezői koncepció: tudom-e olyan intenzíven mozgatni, hogy megszűnjön a többiek feje. Ma is büszke vagyok rá.

Ez a pillanat, bár művészileg elég kódoltan, de a Living közege előtti hommage. Azt a rövid időszakot sűrítettük egy jelenetbe, amikor a halálos dohányfüstben az emberek elkezdenek egyre inkább egymásra támaszkodni, majd tömegesen az ágy felé veszik az irányt.

Szeretünk a vörös árnyalataival kísérletezni. Őszintén mondom, engem is meglepett, mennyiféle érzést sikerült visszaadni pár lámpa és szakadt függöny segítségével! Ulrichnak szólok majd, hogy ragassza vissza az őzike fejét.

Sokat törtük a fejünk a próbák alatt az örök fiatalság/élet problémáján. A rendező szerint a megoldás kulcsa a technikában rejlik. Pár kereplőből és lécből építettünk egy időgépet, és láss csodát, pikk-pakk a hetvenes évek színházában találtuk magunkat!

Az interaktív színházban hiszünk. Tapasztalatunk szerint a jegy kifizetését is interakcióként érdemes beépíteni az előadásba, mert akit kirángatunk, olyan zavarba jön a fényektől, hogy azonnal, gondolkodás nélkül tejel.

A kilátástalanságnak azt a fokát akartuk felmutatni, ahol már tényleg nincs remény. A totális dezillúziót kifejezendő, egyes színészek már csak halovány árnyékukkal vesznek részt a játékban.


*akiknek a tyúkszemére léptünk: Bánk bán? Jelen!, Kampf, Békeidő, Titus Andronicus, Örök fiatalság, örök élet, Bükkfaszéki Márika, Fekete tej



Nincsenek megjegyzések: