Kolli-baci blog: A gyerekek is gondolkodnak a színházról

Színház, én így szeretlek,

ahogy vagy

Ezt a meghatározást kaptuk az egyik beküldőtől. De nem kapott érte csészét. Pontosabban lemondott róla a többi pályázó javára.

Jól megérdemelt csészéjüket megkapják viszont a következők:

Balázs Nóra

Hegyi Réka

Kemenes Eli

Miholcsa Zsombor

Szekeres Levente

Ők ezeket a mondatokat szerették a legjobban a kolli-bacin:

Hiába, na, Gyergyóban nem áll meg az erdő a lábán.

A társulat nevetve meg is erősítette ezt, elmesélték, hogy dilemma esetén megtörtént, hogy elküldték a rendezőt, hogy beszélje meg a szerzővel a felmerült gondokat.

Először ott, a Marcipánban melegedtem fel egy kicsit a gyerekek örömétől.

Most már bánom, hogy az ölelést nem tudtam igazán viszonozni.

Megtudtam, hogy a tegnap esti zsidó színház előadásának folyamatos előtapsolója nem egy lelkes műkedvelő, hanem maga a rendező volt.

"Igazgató Úr, én nagyon csalódtam a felnőttekben, mert a felnőttek nagyon rosszak, kegyetlenek, és csak a látszat után ítélnek."

Amolyan szakmai csend.

A Képmutatók cselszövése amolyan „rise and fall” történet.

Majd boldogan éltek tovább a Bányavakságukban.

JUPPI!

Menü

A gyerekek is gondolkodnak a színházról