Szuperhősök a Figuránál

Mágikus Magdi: aki a költségvetést tudja zéróval osztani és a fizetésünket a végtelennel szorozni.

Gabika: a nyolckarú nő, egyszerre tud szkennelni, xeroxolni, gépelni, korrektúrázni, kajabonokat vágni, telefonálni és kávét főzni. Dekoratívan és mosolyogva!

Györgyi: a teleportáló titkárnő, több helyen is tud egyszerre lenni, és a sminkje sincs soha elkenődve. Ő maga is csak ritkán, de azt is nevetve.

Árus Kati: számára nincs lehetetlen pályázat, semmivel bármit meg tud pályázni, és megnyeri. Soha senkihez nincs egy rossz szava. Lehet, hogy angyal?

Orsi: a láthatatlan lány, csak akkor látjuk, ha ő is akarja, de hatását érezzük.

Virág: a higgadt harcos, nincs az a probléma, ami felvinné a vérnyomását.     

Csongi: ő Heisenberg (Walter White, breaking bad) helyi replikánsa, Heidegger, ő bármiből tud Kollokviumot főzni.

*

Lóri: az autószerelés nem tudjuk, mennyire, de a fotózás megy neki. Annyit dolgozik, amennyit nem szégyellünk. Alszik egyáltalán?

Norbi: a Bocsárdi Gabi-díj friss birtokosa, a kollokvium kába szemű kabalája. Médiasztár- karriert neki!

Gábor: hol volt, hol nem, hol a fotógép mögött, hol a DJ-pultnál, hol a barátnője mellett, hol ott, ahol számítottunk rá, hol ott, ahol nem.

András és Péter: kétszólamú tördelőbrigád. Egészséges hozzáállásuk van a munkához és az élethez. Gyorsak, és lassuló kedvűek. Kedvesek, de szúrnak is, finoman.

Andi: az Ifitéka nagyvonalú vezetője, aki hagyta, hogy a kolli-baci hadiszállása, csészéi és almaleve tábort verjenek a nagyobbik szobában. Köszi a színes falakat!

KÖSZÖNET azért is, minden irányba, amiről nem tudunk! :)

A kolli-baci csapatépít

Lovassy Cseh Tamás: jó kis poénokba csomagolja kritikáit a világról, színházról, emberekről, ha nem szemfüles az ember, nem is veszi észre, mennyire oda-oda üt. Oda, ahol fáj. És mikor nem kritikaír, váratlanul és minden előzmény nélkül elindít egy Bódi Margó-számot, amit énekel is. Emellett növeli a blogunk olvasottságát a botrányaival. Ajánljuk más fesztiválokra is. A megfázást Gyergyóban szedte össze.

Biró Réka: a szerkesztőség legcsendesebb jelensége. Felszállt Kolozsváron a vonatra, és azt mondta, kiábrándult a színházból. Ehhez képest reggel nyolcig szerkeszti a blogot, majd kicsit alszik és folytatja. Nyolcunk közül ő köhög a legcsúnyábban és legkitartóbban. Ahogy teltek a napok, egyre rétegesebben kezdett el öltözködni, most már eljutott odáig, hogy a kabátjára felvesz egy füssmellényt. Ha megjelenik egy paplannal, senki ne csodálkozzon. Meghűlve érkezett a fesztiválra. 

Kovács Bea: néha haragszik a világra, van, hogy elmegy a hangja is, de olvasva a naplóját, egyértelmű lesz: jön-megy a fesztiválon és figyel. No meg örvend a magyar szónak a szórványban. Ennek ellenére előszeretettel használ angol szavakat. Azért nem ül le mások után a buszon, mert érzi, ahogy belészáll a gomba. Termékeny napokat tudhat a háta mögött: két naplót írt, két kritikát és két szakmai beszélgetésről számolt be. Itt fázott meg a fesztiválon. 

Kovács Emőke: a csendes gyilkos. Ritkán szólal meg, de akkor odaüt. Szárhegyiként otthonosan mozog Gyergyóban (eltalál a színháztól a Rubinig és a színháztól a szállásig), és hosszú percekig képes ugyanarról a színészről készült fotókat nézegetni. Tudja, a mondatban hová kell vesszőt tenni, és hová nem. Ő az egyetlen, akihez nem lehetett kitalálni képaláírást (nem lehet tudni, ez jó vagy rossz). Egész héten azon volt, hogy hátha ő is megfázna, részben összejött, de még nem az igazi. 

Szabó Réka: neki mindig van képe. Fotókat válogat, szerkeszt, másol és töröl, ugyanis. S ha van egy kis ideje, ír is. Különös ismertetőjegye az egy pár sünös mamusz, amiben fel-felbukkan a szálláson. Két tányér levest szokott elfogyasztani ebédkor, és nem panaszkodik az állandó hús-pityóka kombinációra. Nem szereti, ha a szakmai beszélgetésen név szerint felkérik, szóljon hozzá, főleg azok után, hogy egyik alkalommal más előadásról kezdte el osztani a véleményét, mint amiről szó volt. A fesztiválon hűlt meg.

Varga Anikó: általában higgadtan, szakszerűen vizsgálja az előadásokat, de a Vándorszínház hatására kilép a testéből, és tavaszi lepkeként örvendezni kezd. Egyébként nagyon fázik és kritikákat ír. A fekete kabátjából fehér tollak kandikálnak ki, aggódik is emiatt. Jókat derül a saját poénjain, néha a máséin is, egyedi, ahogy felkacag. A leggyakrabban használt szavai: „figyelj!”, „érted, tehát, hogy…”. Betegen érkezett Gyergyóba, az állapota nem javult. 

Vargyas Márta: ő az, aki a legjobban átlátja az erdélyi (és nem csak) színházi életet. Úgy tűnik, mindenkit ismer, mindenkiről tud valamit, de – sajnos – túl diszkrét ahhoz, hogy ezt másokkal is megossza. Jelige: „Blikk, nők, a mi titkunk!” Mire elhozatta a télikabátját, felmelegedett az idő, ezek szerint nincs napirenden az időjárás-jelentéssel, nem úgy, mint a színházi szakma legfrissebb híreivel. A fesztivál végére ő is lebetegedett. 

Zsigmond Andrea: a motor. Burrrrrrrrrrr. De nem Dacia-motor, ami nem indul be télen, hanem mondjuk Ferrari. Nála érnek össze a szálak, kedvenc mondata: „ha van egy kis időd, ezzel és ezzel foglalkozz”. Szíve-lelke a fesztiválé, néha sír, néha kacag ezen. Minden itt született szöveg hálás neki, akárcsak a szerkesztőség összes tagja, főleg, amikor a kötőszavak, rejtett alanyok és névmások használatáról tart kiselőadást. Hosszú másodpercekig képes ezt mondani: „erre most nincs időm”, de míg ismételgeti, meg is hallgathatná, amit mondani akarunk. Azt állítja magáról, ő nincs meghűlve. 

E.

Bandázás (a Váróteremnél)

Reggel, délben, este! De ez még nem elég, éjjel is. Akkor a legintenzívebb. Kávézóban, cukrászdában, kocsmában, klubban, teraszon, kintlakásban, bentlakásban, sőt, a patikában. Női szeszéllyel, tiramisuval, kávéval, teával, kólával, forralt borral, sörrel, de talán még alkohollal is. Kerek asztalnál, szögletes asztalnál, alacsony asztalnál, magas asztalnál, fotelben, székben, IKEÁs székben, bőrkanapén, pultnál, pult alatt (!), magunk alatt vagy nagyon magasan. Ketten, hárman, tízen, öten, sőt, egyedül is. Na ne! Fiúkkal, lányokkal és színészekkel.

Itt most meg kell különböztetnünk két esetet.

Kizárólag fiúkkal, időrendi sorrendben: fociról, az első sörről, a pincérnőről, fociról, youtube videóról, fociról, általában a nőkről, konkrétan a nőkről, nőkről a foci tükrében, a következő sörről, fociról, Bogdán Zsoltról, színházról, jó színházról, erdélyi színházról, magunkról.

Nem kizárólag fiúkkal, időrendi sorrendben, csoportosulva: fociról, a másik asztalnál ülőkről, banánshakeről, magunkról, fociról, színházról, önbizalomról, színésznőkről általában, színésznőkről konkrétan (!), Bogdán Zsoltról, egyetemről, szerelemről, elkésett lehetőségekről, lelki bugyraink megfejthetetlen fenekéről, és egy piros műanyag vederről, amiről az a hír járja, hogy néhány éve valaki látta a zilahi Wesselényi Miklós Református Kollégium második emeleti fiú mosdójának gránittörmelékes padlóján fejjel lefele fordítva, néhány csepp rászáradt felmosóvízpiszokkal a bal oldalán.    

Hát így a bandázás. S apropó. Ha a hiányérzet bármiféle zsenge csírája elkezdene az olvasóban fotoszintetizálni a színészek csoport meg nem említése okán a felvázolt lehetséges esetek között, (ez a mondat már így is túl hosszúra nyúlt, úgyhogy inkább kezdek egy másikat). Szóval: akkor a megnyugvás magvait Kelemen Csongor egyik előadásban elejtett gyöngyszemének adaptálásával vetném el olvasóm termékeny talajában:  „de erről több szó ne essék”.

Zs.

Közös nevező

Mi a közös Czegő Csongiban és George Banuban?

(A szemüvegük formája.)

Mi a közös a templomban és a színházban?

(Minden – az Állami Zsidó Színház művésznője szerint.)

Mi a közös a bukaresti Állami Zsidó Színház színésznőjében és a Kollokviumban?

(A tollas kalapjuk.)

Mi a közös Kovács Beában, Biró Rékában, Lovassy Tamásban, Varga Anikóban, Jerovszky Tímeában, Hegyi Rékában, Szabó Rékában, Vargyas Mártában, Fodor Györgyiben?

(Mindannyian a fesztivál betegei. Sokféle értelemben.)

Mi a közös Bogdán Zsoltban és Bányai Kelemen Barnában?

(Egyik sem fárad. Akár kettőt is játszanak egy nap.)

Mi a közös Veres Nándorban és Kolozsi Borsos Gáborban?

(A nevetésük.)

Mi a közös a rubinos ebédekben és vacsorákban?

(A krumpli változatos felhasználása.)

Mi a közös Babarczy Lászlóban és Móricz Zsigmondban?

(A "cz".)

És mi a közös Bocsárdiban és Babarczyban?

(Csak a "B".)

Mi a közös a szentgyörgyiek és a várótermesek Bánk bánjában?

(A Kollokvium.)

Mi a közös a Napsugár Panzió lakóiban?

(A hajszárító.)

Mi a közös a Rokonok c. előadásban és bármelyik költöztető cégben?

(A bútordarabok szakszerű és gyors mozgatása.)

Mi a közös az esti bulikban és a Bánya-trilógiában?

(Egyik helyen sem számolják a feleseket.)

Mi a közös Szabó Rékában és Biró Rékában?

(Hát Rékák. Ezért még az Erdélyi Riport is – melynek szerzői – összetéveszti őket.)

Mi a közös a temesvári német színház előadásában és Gyergyói-medencében?

(Mindkettőből eltűnt az erdő.)

Mi a közös a német színházban és az M Studio előadásaiban?

(Egyiket sem értjük.)

Mi a közös Andiban és Tamásban?

(Ha egy temesvári német előadás felszabadítja őket, mindketten eléneklik Máté Péter Elmegyekjét.)

T.

Nemzeti fesztiválmese egy kisebbségi elkollokválásról

Egyszer volt, hol nem volt, a korszerű Békeidőben, de még a port rúgta Kampf előtt, volt A fiú és keresztanyja, a bükkfaszéki Márika. A Fiú egyszer csak felordított: „…nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak…”. Keresztanyja próbálta megnyugtatni, de mivel nem sikerült, ezért elindultak, hogy megkeressék az Örök fiatalság és az örök élet titkát.

Mint futkározó Vándorcsillagok az égen, járták körbe a világot. Találtak egy varázslatos Bányavirágot, amiből világvégi Fekete tej csordogált. Ez, a közhiedelem szerint, gyógyítani tudta a Bányavakságot. Csakhogy ezt a virágot a nacionalista Bánk bán őrizte, aki irdatlan dühvel állta útjukat: „Csak akkor kaphatjátok meg a virágot, ha megküzdötök az unalmas Rokonokkal: a bűn csúnya Murlin Murlóval és véres kezű Titus Andronicussal.”

Ezeket a lehetetlen harcokat a drogról lejött Fiú és az egyáltalán nem frigid bükkfaszéki Márika Gyerekességeknek tartotta. Vagy valami Képmutatók felületes cselszövésének. Ezért legyintettek az egészre, és két pördüléssel Kámpforrá váltak. Majd boldogan éltek tovább a Bányavakságukban. 

N., G.

Folyton van mit ünnepelni, avagy óda a kerek számokhoz

Jövőre lesz egy éves a csíkszeredai Lurkó Fesztivál!

A kolozsvári Váróterem Projekt tavaly lett 3 éves!

Az Aradi Kamaraszínház tavaly ünnepelte az 5. évfordulóját!

Tavaly volt 5 éves a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó!

10. kiadását ünnepli a gyergyói Nemzetiségi Színházi Kollokvium!

15 éve döntött úgy Csíkszereda önkormányzata, hogy a városban lesz színház! S lőn.

Idén 15 éves a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház!

Két év múlva ünnepeljük azt, hogy Tompa Gábor 25 éve igazgatja a kolozsvári színházat!

Idén 25 éves a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja!

Jövőre lesz 30 éve, hogy Bocsárdiék Gyergyóban színházasdiba kezdtek!

A kolozsvári Leonce és Lénát májusban 50. alkalommal játszotta a társulat!

Az aradi Rudolf Hess tízparancsolata az 50. alkalommal Bákóban szerepelt!

Tavaly Nemes Levente színművész elkezdte pályafutásának 50. évadát!

Idén lett 60 éves a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház!

Idén lett 60 éves a Komáromi Jókai Színház!

Idén lett 60 éves a Szatmárnémeti Harag György Társulat!

Idén lett 60 éves Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója!

Idén lett 60 éves Szélyes Ferenc színművész!

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház idén ünnepli 65. évfordulóját!

A kolozsvári Suttogások és sikolyok közeledik a 75. reprezentációjához!

Idén lett 85 éves Szabó József Ódzsa rendező!

Tavaly játszották 100. alkalommal a Bocsárdi László által rendezett A csodát!

A napokban lett 99 éves Senkálszky Endre!

A kolozsvári Ványa bácsi júniusban elérkezett a 100. reprezentációjához, és még mindig nem veszik le műsorról!

Tavaly 115 éve született Tomcsa Sándor, az udvarhelyi színház névadója!

Tavalyelőtt lett 120 éves a szatmári színház!

A kolozsvári színház tavaly töltötte be a 220. életévét!

…

HURRÁ! 

Mit csinál a színész, amikor pénzt keres?

zenekari tag, énekes, lagzizenész (Szabadka, Udvarhely, Kolozsvár, Szentgyörgy, Csík)

gyorsposta-tulajdonos (Udvarhely)

konferanszié (Szatmár, Udvarhely)

lagziban gazda (Csík)

tévé- és rádióbemondó (Gyergyó)

szezonálisan: Tavasz-tündér/Bohóc/Mikulás (Gyergyó, Udvarhely, Kolozsvár, Csík)

modell (Udvarhely, Csík)

kézműves: nemezelés/fa lámpák/táskavarrás/bőrmegmunkálás/ékszerkészítés/festő/fafaragó (Udvahely, Szentgyörgy, Kolozsvár, Csík)

borkereskedő (Udvarhely)

buliban ruhatáros (Csík)

fodrász (Kolozsvár)

bábkészítés, bábozás (Csík, Udvarhely, Gyergyó, Kolozsvár)

pilates edző (Várad)

ipari alpinista (Udvarhely)

partiszervező (Csík, Gyergyó)

tévé- és rádióreklám-készítő/szinkronhang (Udvarhely, Gyergyó, Csík, Nagyvárad)

netes sajtó-szerkesztő (Gyergyó)

színjátszókör-vezető, drámapedagógia-oktató, néptánctanár (Szatmár, Udvarhely, Csík, Gyergyó, Temesvár)

DJ (Gyergyó, Szentgyörgy, Csík)

tanácsos/politikus (Udvarhely, Vásárhely)

drámaíró (Gyergyó)

cigi- és benzincsempészet (Beregszász)

díszlet- és jelmeztervező (Szabadka, Udvarhely)

stand-up-os (Csík, Kézdi)

webdesigner (Gyergyó)

masszőr (Várad)

fotós (Várad)

sZempöl

Beszélgettünk. Nem vicceltünk.

VM: Mi jut eszedbe a BANDÁZÁSról?

KÜB: Egy pad. Ez Sepsiszentgyörgyön a Bocsárdi Magorék közelében volt, és úgy hívtuk, a Pad. Én később csatlakoztam, mert egy másik negyedben laktam. Eleinte még nem bandázásnak neveztük, hanem hogy megyünk a Padhoz. De ahol a Pad volt, ott bandáztunk. Aztán végignéztük, ahogy kiemelték egy géppel a betonból... De a Padnál összegyűlő emberek továbbra is jó barátok maradtak.

2007. június 4-én..., nem, 5-én, az amerikai Függetlenségi ünnepségek után  egy nappal kezdődött. Volt Szentgyörgyön egy Szimpla nevű kocsma, a főnökét Győzőnek hívták. Megy-megy Bocsárdi Magor az utcán, és odamegy hozzá Győző: „Kéne egyet holnap zenélni! Van-e zenekarotok?” Magor jobbra néz, aztán balra, és látja, hogy nem hallhatja senki, majd rávágja: „Van!” Persze nem volt neki. Gyorsan felhívott néhányunkat: Kovács Hunit, Szabó Zsoltot, Váncsa Levit és engem, azzal a szöveggel, hogy holnapra csinálnunk kell egy zenekart. Így történt, hogy egy éjszaka alatt írtunk nyolc számot.

Eszembe jutott, hogy míg Magor hangszere, a hegedű nyolcszáz éves múltra tekint vissza, addig én egy kis számítógépecskén próbáltam kütyümütyülni. Ráadásul élőben. (Gyártani könnyebb lett volna.) Azért kiálltunk: 21 perc alatt lejátszottuk a nyolc számunkat, és csak pislogtunk. Magor akkor 16-17 éves lehetett, én meg úgy 19. Volt hét szál bajuszunk, kicsit improvizáltunk, és máris azt gondoltuk, hogy „váó, milyen jól megy ez nekünk, bakker!”, „erősen ügyesek vagyunk!”.

Az első hivatalos koncertünk Budapesten volt, a Szimplában. Arra az alkalomra már kigyúrtuk magunkat, és összeállítottunk egy repertoárt, melyet rengeteg próba előzött meg. Majd következett Bukarest és Kolozsvár. Három évig nyomtuk azzal a lendülettel. Később konfliktusokat szült, hogy nem sikerült próbákat egyeztetnünk. Így egy Kézdi-napi koncert alkalmával a gitárosunk és basszusgitárosunk is úgy döntött, hogy kiszáll. Hárman maradtunk, de mi is úgy döntöttünk, hogy kiszállunk. Magorral valósággal depressziósak lettünk. Azt mondogattuk, hogy „Lesz koncert! Lesz koncert! Csak menni kell és csinálni!”.

Egy év kimaradás után újabb egy évbe telt, hogy talpraálljon a zenekar. Új basszusgitárosunk lett. Míg régen úgy játszottunk, mint egy energiabomba, most már érettebb a zenénk. Van egy koncertprogramunk, amit a kollokviumon is hallhattatok, és van egy szigorúan improvizált úgynevezett sZempöl lekvár vagy sZempöl Jam programunk.

Az életben csak a Radio Romania Muzical-t hallgatom, de remélem, a zenénk mindenki számára nyújt valamit, mert sokféle.

M.

A csapat

Akik a kolli-baci tartalmait szolgáltatják: Biró Réka, Kovács Bea, Kovács Emőke, Lovassy Cseh Tamás, Szabó Réka, Varga Anikó, Vargyas Márta

Külső munkatárs: Demeter Kata, Hegyi Réka, Csepei Zsolt, Pálffy Orsolya, Jessica Andrews

Dizájn: Mezei András-Dávid, Kozma Péter

Fotók: Jakab Lóránt (előadásképek), Kolozsi Borsos Gábor (kísérőrendezvények)

Az egészet összefogják: Zsigmond Andrea (tartalom), Kolozsi Borsos Gábor (technika)