Az eredeti vers

Györgyinek

Miképpen boltíves, pókhálós vén iroda

zugában álmodó,

még nem középkorú cicák,

ki most mossa le

a kollokvium sarát,

s már félig fent lebeg

a tiszta étterem –

ül roppant asztalánál,

mely kikérőkkel teli,

s a pályázatok közébe

kis logócskákat ékel,

figurát fest örökké,

Ariallal és régi Painttel,

mígnem szelíd mosollyal

az előadást kihirdeti –

úgy szeretnélek én is

laptopom esteli

lemerülő fénye mellett

betaggelni, drága,

Ariallal és régi Painttel,

csak Neked játszani,

míg szövegem meg van írva,

mint e eredeti vers,

s le nem jön a függöny

az üres tér

körébe,

én szerelmem,

világ legszebb cicákja.

                               N.