Iulia Popovici a
romániai magyar színjátszás önazonosságáról
„... Tompa Gábor, aki
1990 óta igazgatja a kolozsvári színházat, intézményének egész identitását a
lokális jelleg tagadására építette, azaz mindent elutasít, ami a műsor és a
játékstílus tekintetében a »székely« (vagy általában magyar) hagyományokra
emlékeztethet.
… Másfelől több más
intézménynek pontosan azért nem sikerült a kolozsvári modellel lépést tartania,
amiért a Kolozsvári Állami Magyar Színház sikerrel járt: az utóbbival
ellentétben ezeket a helyi hatóságok szubvencionálják, és egy specifikus
közösség elvárásainak (ezen belül specifikus politikai érdekeknek) kell
megfelelniük.
... Bocsárdi László
igen komplex módon viszonyul az etnikai hagyomány problémájához. Különösen
nyilvánvaló volt ez abban a 2009-es rendezésében, amely az erdélyi színház
egyik klasszikusán, Tamási Áron A csoda címen játszott Énekes madarán alapult:
Bocsárdi itt a székely falusi környezetben játszódó dráma historizáló
előadásait és azok etnikai szellemét tette vita tárgyává. 2011-ben hasonló
módon nyúlt Katona József Bánk bánjához, a magyar dráma nagy klasszikusához,
amelyből a jelenkori és bizonyos mértékig egyetemes erkölcsi relevanciát akarta
előbányászni. Paradox módon azonban sem A csoda, sem a Bánk bán nem részesült a
román kritikusok figyelmében, akik mindkét előadást helyi érdekességűnek
tartották.
A helyzet hasonló a
többi magyar nyelvű színház munkáinak fogadtatásához, amennyiben e színházak
nem követik a kanonizált kolozsvári modellt, avagy egy adott román rendező
alkotói vonalát. Ez magyarázza például, hogy miért esett ki a mainstream
érdeklődéséből a Temesvári Csiky Gergely Színház azután, hogy Victor Ioan
Frunza, a jól ismert román rendező már nem dolgozott ott (és az intézmény
kizárólagosan magyar műsor felé fordult).
… Székely Csaba
kritikai látomása a nemzeti és erdélyi vonatkozású magyar közhelyekről (a
hagyományőrzésről, a lelki tisztaságról, a szépséges székely vidék békés,
harmonikus életéről) egybecseng Bocsárdi Lászlónak A csoda című előadásában
kimunkált stílusával, csak a színházi nyelvezet más (Sebestyén Aba rendezése
ugyanis klasszikus és realista). Mondanunk sem kell, hogy az előadást átvette a
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház is, mintegy első lépésként a közösségi
önazonosság újfajta megközelítése felé.
… A helyzet az,
hogy a magyar nyelvű színházak az 1919-től fennálló lehetetlen politikai
helyzet folyományaként két normatív erő nyomásának vannak állandóan kitéve,
ahelyett, hogy megkaphatnák azt a vegyes identitást, amely lényegileg mindkét
vonatkozási pontjától különbözik.
… Amikor e nemzeti
színjátszásról esik szó, a fő hangsúly továbbra is a nyelven van (és
változatlanul követelmény a szigorú nyelvi tisztaság, aminek következtében a
regionális hangsúlyok és nyelvjárások ki vannak tiltva a színpadról, és minden,
a visszahozásukra irányuló kísérlet képrombolásnak minősül), de még ennél is
fontosabb az elfogadott esztétikai normáknak való engedelmeskedés; ez
magyarázza, miért nem sorolják a nemzeti színjátszáshoz tartozónak a Moldvai
Köztársaság színházát, még akkor sem, ha az előadások nyelve román.
A nemzeti
színjátszás bevett értelmezésének megfelelően a magyar nyelvű színházak térképe
csak azokat az intézményeket tünteti fel, amelyek uralkodó esztétikája a
legortodoxabb román hagyományt követi, és azt egy jobbnak látszó
játéktechnikával tetőzi be. Látszatról beszélek, mivel a román színészekkel
szembeni legfőbb kifogás a beszédet illeti, márpedig ezt az aspektust a románok
(különösen pedig a román kritikusok) magyarul beszélő színészek esetében nem
követhetik nyomon. Bonyolult mechanizmus ez, amely egyaránt működteti a
befogadást (az olyan magyar nyelvű színházak esetében, amelyek az elfogadott
esztétikát, különösen a Kolozsvári Állami Magyar Színház esztétikáját követik)
és a kizárást (olyan intézmények esetében, amelyek nem akarnak vagy nem tudnak
az „eszményi modell" szintjére emelkedni); és ekként a modern nemzeti önazonosság
szívében igen érzékeny cezúra keletkezik. A színházban csakúgy, mint a való
életben: ami nem hasonlít ránk, az nem létezik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése