Gyergyói színház, én így szeretlek

Több generációt láttam már a Figuránál. Sosem merült fel bennem, hogy ne szeressem. Mindig kellemes volt idejönni. Fiatalok, ügyesek... Örülök, hogy dolgoznak, és adnak valamit a városnak. Hiszek abban, hogy valami jó fog alakulni attól is, hogy Czegő Csongi itt van. Nehéz nekik, s mégis keményen tolják. Valamit folyton letesznek az asztalra.

Életemben még annyit nem nevettem, mint a Pájinkás Jánoson. Szerettem a Játszóteret is. Egy kis társulat milyen nagy dolgokat mozgat meg... Milyen neveket hoznak le Gyergyóba: Maia Morgenstern, Döbrei Dénes... Bozsikék is minden évben lejönnek. (P.)

Mit kaptam a Figurától? Freddyt... Meg a szeretőmet. :) (A.)

Vagányak, fiatalok, lelkesek – pedig kemény feltételek közt dolgoznak.

Szeretem az (ön)iróniájukat.

Árus Kati, Fodor Györgyi: minden színházban elkelnének ilyen lelkek. Tőlük is ennyire családias a Figura színháza. (A.)

Én azért szeretem, mert ismerem őket személyesen, és tudom, hogy a semmiből mit hoznak ki. (E.)

Egy szóban válaszolhatok? Teli. (Cs.)

Szeretem a gyergyói színházban, hogy megismertette velem a remény színházát.

Szerettem a műanyag zacsiból barkácsolt pipét és azt a tojást, amit ő tojt, s amiben egy fa volt.

Szeretem a gyergyói színészek laza közvetlenségét.

Szeretem a gyergyói színház nagytermét, mert mindig olyan fura kályha-szag van bent.

Szeretem a színház irodákban dolgozó alkalmazottait, mert mosolyognak, s mert mindig kedvesek.

Szeretem azt a plüssfotelt a Livingben, rögtön a lemezlejátszó mellett.

Szeretem a Living Room azon pultos lányát, aki A fiú című előadás után volt szolgálatban. (T.)

Nincs olyan, hogy ne szeressem. (P.)

Mert van egy Livingroomja, és a Livingroomnak egy Leója.

Mert csak itt kommentálnak félhangosan a nézők előadás közben gyergyói módra („na, az is jól meggémberedhetett, olyan sokat volt egy helyen összegömbölyödve”).

Mert a színészei lelkesek, és ezerrel részt vállalnak abban, hogy a város fiataljait megmozgassák, bevonják kulturális rendezvényekbe, ifis programokba, bulikba, színházba.

Mert a figurások egy közösség. (E.)

Mindig frissítő Ancsát a színpadon látni. Van benne valamilyen hasadás, mélység, amit őriz tudatlanul a színpadi jelenléte alatt. Magamba rejtettem az Arany-légy fejszés jelenetét, és utána a kedves mesét, a kicsi sótartót. (R.)

Azt szeretem a gyergyói színházban, hogy oltárian szétszórt. De pozitívan! (A.)

Van bátorságuk kísérletezni itt, ahol nem biztos, hogy úgy fogadják az újdonságot, mint egy nagyobb városban. (K.)

A Figura az Figura! Sokat figurázik, de szeretem, ha nyomot hagy bennem egy előadás; még jobban, ha kétszer kell megnézni. Ezt sokszor elérik! (A gyergyói átlag bánatára.) Figura, én így szeretlek! (Zs.)

Szeretem a színészeket, és elkötelezettségüket Gyergyó iránt! (B.)

A kisváros és a kis közönség ellenére merész témákhoz nyúlnak, és sikerül a közönséget is megtartaniuk. Tehát ez egy többszintű munka. Itt a legvékonyabb a fal a közönség és a színész között, szeretem, hogy együtt kávéznak, úgy látom, egymás életének sokkal inkább részesei, mint ahogy ez máshol tapasztalható. (Á.)

Szeretem, hogy figyelnek a gyerekekre, hogy van gyerekbérlet. Nekem ez mint anyukának nagyon fontos. (K.)

Itt itthon vagyok. (A.)

Tetszett a falvédő a Murlinben, a két pávával... Jó volt az a kép, amikor a két testvérlány alatta ült, a kanapéban. Groteszk volt. Az a pillanat is tetszett, amikor a bérlő srác fütyörészni kezdett, és azt mondta, hogyne, mindenkit megmentek, gyertek! Tamás Boglár alakítása is tetszett. (A.)

A YourLivingRoomot, mert ott történik minden. Szeretem, hogy jön Balogh Attila rendezni. Szeretem, hogy itt van a Kollokvium. Szeretem, hogy az emberek szeretik itt. (G.)

Bocsárdi Laci, Bocsárdi Gabi. Árus Kati. Karesz... Mindenki jó fej, segítőkész. Szerettem Kőmives Csongit, az Übütől az Aranylégyig sok mindent. Az energiát, amivel minden évben fesztivált csinálnak. (A.)

Az az érzésem, hogy a Figura évek óta mintha mindig újra és újra feltámadna hamvaiból. Időközönként lehet látni tőlük jobb előadásokat. Túl tudnak lépni a provincializmuson, s ez nem könnyű egy ilyen városban, ahol nem pezseg úgy a kulturális élet, mint a nagyobb városokban. (R.)

Mindent. Az embereket. A ködöt. A hegyeket. A patak partját Gyergyó mellett. Még a bolhákat is (ezt kicenzúrázhatod). A Társak boltját (ez már reklám), a pékséget, a garázsokat. A Pongrác-tetőt... na, s azt a kevés napsütést, ami jutott erre az időszakra, de az mindent vitt... a pici csapatot, az egymásrautaltságukat. (E.)

A csapatot. (M.)

Fiatalok, lendületesek és kísérleti előadásokat csinálnak, amilyeneket máshol nem látunk. Kicsit elfogult is vagyok velük, hiszen itt nőttem fel... Szerettem a Pájinkás Jánost, imádtam a Woyzecket. Színészeket is mondhatok? Szabó Ede, Ancsibancsi...

A Murlin Murlo is nagyon tetszik. Kurvára átélem, ami ott történik. Mert ugyanazt látom a külvilágban is... (L.)

Szeretem, ha váratlan helyzetek adódnak a színpadon. Mint a szék véletlen eltörése a Murlóban. Ilyenkor egymásra vagyunk utalva: gyorsan kell megoldanunk a helyzetet.

Kevesen vagyunk, ezért gyakran lehetetlen helyzetek elé vagyunk állítva. A hangtechnikus is szerel, mindenki mindent cipel... Az összetartást ez nagyon erősíti. Ilyen fesztiválokat is lenyomni... nem könnyű, de épp ezért sikerélményt ad.

Tetszik az, amikor olyan kelléket kell legyártanunk, amit nem lehet megkapni az üzletben, és nekünk kell kitalálnunk, elkészítenünk. Vagy technikailag valamit megoldanunk: például most a Murlóban, hogy a vetítés után a projektor fényét hogyan zárjuk ki. (P.)

Mit szeretek benne? Moșu Norbit! (Mihály Szilárdot is.) Czegő Csongit, persze. Balogh Attit is fogom! A „kicsi, de hm” csapatot. A Figura logóját. A Livingroomot. (Sz.)

Az embereket. Norbiit! (Cs.)

A tartást, hogy mindenek ellenére színházat csinálnak. Az az érzésem, hogy ez „csakazértis” színház, aminek a fanatikus fenntartása hajszálgyökereken át öröklődik. Nosztalgiázom: 89 előtt ide jártunk feltöltődni Übüt, Vérnászt nézni... A bensőnkben él ez, a zsigereinkben. (J.)

Szeretem a történetét. Szeretem, hogy vannak saját szavaink az irodában, amiket csak mi értünk. Hogy van konyhánk. És szeretjük Gabikát, mert mindenkinek megfőzi a kávét, még akkor is, ha álmos. Szeretem a frissen festett színpaddeszkákat. Hogy meg tudunk bocsátani egymásnak. Szeretem, hogy van humorérzékünk. Hogy van fesztiválunk. Kettő is. Azt is szeretem, hogy beleszólhatok Gyergyó kulturális életébe. Hogy sok embernek tudunk boldogságot szerezni. És azt is szeretem, amikor dühös vagyok, és fel akarok mondani, mert az is azt jelenti, hogy szeretek itt lenni, hogy fontos nekem ez a hely. Szeretem a Figurát, mert sok önbizalmat adott. Szeretem a logóját. Szeretek belopózni a nagyterembe, sötétben, egyedül, és hanyattfeküdni a sötét színpadon. Szeretem, hogy senki nem vette észre, hogy az előtérben a függönyök mosás után összementek. Szeretem, hogy mindenki elfogadta azt, hogy lopom a gyújtókat. Ez fontos a Figuránál. És a csodák, amik történnek. Merthogy történnek közben. (Gy.)

Kapcsolódó linkek:

Kritika az előadásról (Murlin Murlo)

Beszámoló a szakmai beszélgetésről (Murlin Murlo)
Kollokvium, én így szeretlek
Képek az előadásról